Útilapu egy évre

Örményországról
I.sz. 301-ben ők voltak az első ország, ahol államvallás lett a kereszténység. Az erős hitet sem az oszmánok, sem a szovjetek nem tudták kiírtani belőlük. Saját egyházuk, az Örmény Apostoli Egyház  némileg különbözik a Keresztény és az Ortodox Egyháztól.
2700 éves történelme során nem túl sokat volt független. Arabok, türkmének, szeldzsukok, mongolok jártak keresztül-kasul a Kaukázusban. A XVII. században az oszmán birodalom terjeszkedésével ők is, mint sokan a részévé váltak. Az első világháború után a szovjetek jöttek. S ha éppen nem valamilyen hódító nép, akkor egy földrengés tette a földdel egyenlővé az országot. 1991-ben aztán ők is a függetlenség mellett szavaztak.

Szeptember 4-én elindulam.

Nem volt egyszerű az indulás előtti időszak, rengeteg dolgot kellett még intézni, rohanás volt. Aztán 4-én délután 4-kor minden készen állt, hátizsák összepakolva, bútorok be*.ZIP-elve a kisszobába az irodában, stb...

Taxi és irány a reptér!

Először Prága, onnan tovább Jereván, Örményország.

Az ember próbálkozik.

Például kínai vízumot kérelmezni. Ami nem is annyira egyszerű. Mióta Kína rájött, hogy náluk az összes ász az összes pakliból, ezt szemtelenül ki is használják. Na meg ott van még az a pár ezer éves hagyomány, hogy a kisebbel szívózni kell. Mindössze kíváncsiságból, hogy meddig is bírja. Az, hogy olimpiát rendeznek, arra ragadtatta őket, hogy nem engedik be az embereket az országba. Persze mondjuk én jóval az olimpia után szeretnék odaérni, de ez most, hogy még előtte vagyunk, pech a köbön. Kicsit idegesek, hogy ilyen sok ember készül hozzájuk.

Például előre meg kell venni az oda-vissza repjegyet, aztán rendelkezni kell szállással. No én beszereztem repjegyet. Már ez sem volt egyszerű, mivel pontosan ki kellett találnom, hogy mikor megyek oda. Ezt azzal a tudattal, hogy előtte még x országot nézek meg, nem egyszerű feladat. Mindegy, kitűztem egy napot, amikor elindulok Almatyból Pekingbe. A vízum ablaknál egy kislány ült, aki nem akarta megérteni, hogy honnan a fenéből is tudhatnám most, hogy októberben mikor és hol fogok megszállni, mivel csak 2 éjszakára foglaltam most.

A második próbálkozás után feladtam, idén nem megyek Kínába...

Ma újra Bécs felé vettem az irányt. A vonatjeggyel szabadon lehet utazni az összes tömegközlekedési eszközön, úgyhogy irány a tadzsik nagykövetség. Minden rendben volt, megkaptam az útlevelet, gyors ellenőrzés, hogy megvan-e a GBAO néven futó külön engedély, mellyel Tadzsikisztán hegyvidéki részére lehet eljutni. Ezért 20 euró pluszt kell leszurkolni, de megérni, mert a Pamír ide eső része ezen a területen van. Valószínűleg itt lesz a legkevesebb az egy hétre eső szembejövő túristák száma.
Még indulás előtt bejelöltem a térképen, hogy mely követségeket hol találom. Következő cél az örmény. Persze, ha lett volna egy csöpp eszem, egy telefonnal rengeteg időt spórolhattam volna. Egyrészt mert a Külügyminisztérium honlapján lévő címmel ellentétben már két éve elköltöztek, másrészt érkezéskor a határon is meg lehet váltani...
Ezek után irány a kirgíz követség, ahol jól leveszik az embert, mert 65 euró, ha egy hét alatt csinálják meg, de 130, ha 5 perc alatt. Természetesen ez egyszerű pofátlanság, mert tényleg 5 perc munka van vele, de tudják jól, hogy aki nem a szomszédban lakik (és itt nem szomszéd országra gondoltam), az úgyis kifizeti a magasabb árat, hogy ne kelljen még egy napot rászánnia, hogy visszamenjen érte. A lényeg, hogy két vízum már megvan, most jöhet a legnehezebb, az üzbég, meg amiket itthon is el tudok intézni.

Ez a lista az indulásig folyamatosan változni fog, ahogy mérlegelem, mit kell, mit érdemes és mi fér bele a hátizsákba...

A korábbi utak alkalmával általában sikerült többé-kevésbé jól összeválogatnom a zsák tartalmát. Valószínűleg a 3 hét és az egy év között mennyiségben nincs különbség, meg végül is mindent be lehet szerezni útközben, sokszor még olcsóbban is, mint nálunk.

Hosszú idő után végre elkezdődött a tényleges szervezése az útnak.

Az elmúlt 8 hónapban sokat tervezgettem, számtalanszor kijelentettem, hogy most már aztán tényleg indulok hamarosan, de mindig máshogy alakult. Persze tudom én, hogy a döntés mindig az én kezemben van, így csak magamra mutogathatok, hogy még mindig itthon vagyok.

Terveim szerint körbeutazom a Földet, kb. 1 év alatt, illetve addig megyek, amíg jónak érzem az utazást.

S hogy miért?

Csak...

Az egész kb. 3 éve kezdődött, mikor három barátommal elutaztam életemben először Ázsiába. Akkor egy Thaiföld-Kambodzsa kirándulást tettünk és annyira beleszerettem a Távol-Keletbe, hogy azóta is visszavágyom oda. De persze, nyugtával dicsérd a napot (meg az Apeh-ot). Ha majd felszálltam az első repülőre, kijelenthetem, hogy elindult, s ha visszaértem, azt hogy befejeződött. A kettő között remélem izgalmas időszak következik, melyről igyekszem mindent megírni.