Útilapu egy évre

Ma újra Bécs felé vettem az irányt. A vonatjeggyel szabadon lehet utazni az összes tömegközlekedési eszközön, úgyhogy irány a tadzsik nagykövetség. Minden rendben volt, megkaptam az útlevelet, gyors ellenőrzés, hogy megvan-e a GBAO néven futó külön engedély, mellyel Tadzsikisztán hegyvidéki részére lehet eljutni. Ezért 20 euró pluszt kell leszurkolni, de megérni, mert a Pamír ide eső része ezen a területen van. Valószínűleg itt lesz a legkevesebb az egy hétre eső szembejövő túristák száma.
Még indulás előtt bejelöltem a térképen, hogy mely követségeket hol találom. Következő cél az örmény. Persze, ha lett volna egy csöpp eszem, egy telefonnal rengeteg időt spórolhattam volna. Egyrészt mert a Külügyminisztérium honlapján lévő címmel ellentétben már két éve elköltöztek, másrészt érkezéskor a határon is meg lehet váltani...
Ezek után irány a kirgíz követség, ahol jól leveszik az embert, mert 65 euró, ha egy hét alatt csinálják meg, de 130, ha 5 perc alatt. Természetesen ez egyszerű pofátlanság, mert tényleg 5 perc munka van vele, de tudják jól, hogy aki nem a szomszédban lakik (és itt nem szomszéd országra gondoltam), az úgyis kifizeti a magasabb árat, hogy ne kelljen még egy napot rászánnia, hogy visszamenjen érte. A lényeg, hogy két vízum már megvan, most jöhet a legnehezebb, az üzbég, meg amiket itthon is el tudok intézni.