Kora délelőtt érkeztem meg. Üdítő volt a túlzsúfolt Teherán után egy szellős, nyugodt városban lenni. A hotel, amit kinéztem még korábban, drágább, mint ami az útikönyvben van. Sajnos nem először találkozom ezzel. A Lonely Planet nagy úr az utazók és utazókból élők körében. Mivel 2-4 évente újítják meg a kiadásokat, a közte eltelt időben legfeljebb a honlapjukon, az utazók megjegyzéseiből lehet frissebb infókat szerezni, vagy személyesen. Az én könyvem 2007-es kiadású, ami azt jelenti, hogy kb másfél éves infók vannak benne. Szerintem itt nem volt 150%-os infláció… Az élelmes szállásadó/éttermes rögtön az új kiadás utánra igazítja az áremelést, s 2 évig dőzs van. Végül csak egy éjszakára foglaltam le a szobát. Taskent ugyan főváros, de annyi látnivaló nincs itt, hogy megérje tovább maradni. Vettem egy repjegyet másnap délutánra Urgenchbe.

Amit azonban érdemes megnézni, az a szovjet időkből maradt orosz léptékkel tervezett városszerkezet. A teljes belváros, ami kb 4x4 km, egy 4-6 sávos sugárutakkal osztott park, hatalmas zöld tömbökkel, itt-ott egy-egy modern(ebb) épülettel. Itt lehet érezni, mit jelent, hogy ilyen hatalmas területe volt/van az országnak. Mindenre van hely. A parkokat szökőkutak és egy csatorna vize teszi még élhetőbbé. Ha egyszer jobban élnek majd és tényleg mindenkinek lesz autója, még akkor is bőven el fognak férni az utakon.

Délelőtt valószínűleg felfedeztem azt az orosz származású italautomatát (melynek működtetéséhez egyébként kell egy ember), amiről már olvastam a Jappán című könyvben. Ebben Badár Sándor részletesen ecseteli az automata működését és az ital szörnyű színét, illatát, ízét. Elhatároztam, hogy visszafelé kipróbálom. Sajnos nem jött össze, mert épp kifogyott/elromlott/mittudomén.

A ’91-es különválás után Timur Lenket választották példaképnek. Mindenfelé lehet vele találkozni. Van múzeuma és a korábbi Lenin szobor helyét is ő kapta. Igaz történt egy kis baleset a lóval, amin ül, valaki letörte és elvitte a férfiasságát (vagyis csődörségét)…

Vannak mecsetek, néhány múzeum, valamint a Chorsu Bazár, ami egy zöld kupola, benne rengeteg fűszer. A körülötte lévő területen egy kipakolós piac van, léptéke itteni.

A metróban kicsit otthon éreztem magam, ugyanazok a kék, orosz kocsik. Ja, tantusszal működik!

Az útikönyv azt írja, hogy bár csökkent, de azért még mindennapos a túristák igazoltatása, s az egyik tuti hely erre a metró. Engem Taskentben, bár nem a metrón, de egyszer igazoltattak. Egészen normálisak voltak.

Khíva

A repülőgép Urgenchben szállt le. Onnan Khíva 35 km. Ami nagyon fura és nem találtam rá igazán magyarázatot, miért kötötték össze a két várost a pusztán át 2x2 sávos úttal és trolival! Két irányban, végig az út mentén ott a felsővezeték, s a troli jár. Igaz, kb óránként, de jár.

Khíva ősidők óta lakott terület, mely fénykorában a rabszolga-kereskedelemről híresült el. A helyi uralkodók egészen kis helyre egészen sok mauzóleumot, minaretet és egyéb közösségi tereket építettek. Az egész belváros egy nagy múzeum. Egy nap alatt kényelmesen bejárható.

Első este, miután bepakoltam a szállásra, megnéztem az esti várost. A falon kívülről zene hallatszott, odamentem megnézni mi az. Valamit ünnepeltek a helyiek. Amennyire sikerült kivenni, valaki nagykorú lett. Egyből invitáltak az egyik asztalhoz. Amint leültem, elémpakoltak rengetek ennivalót és persze inni kellett mindenkivel. Egy óra múlva már kóválygott a fejem, úgyhogy megköszöntem és leléptem szépen, mielőtt csúnya végem lett volna. Második este megnéztem a naplementét. Sokan jöttek ki, a túristák több mint fele itt is japán.

Bukhara

Az út Khívából a Kyzylkum sivatagon vezet keresztül. Több száz km homok és csenevész bokrocskák. Nem lehetett nehéz utat építeni eltekintve a melegtől. Egyenesek, míg a szem ellát. Bár gyanítom, a magyar útépítő kartell ezt sem hozta volna ki olcsóbban, mint 3-4 milliárd Ft/km. Biztos megmagyarázták volna, mint az alagutakat Pécs felé az M6-oson…

A város első fénykora a IX-X. században volt. Ekkor Közép-Ázsia vallási és kulturális központja volt. A XIII. századtól háttérbe szorult. Második fénykorát a XVI. századtól élte. A városban már a középkorban volt vízvezeték, fürdők. Olyan jól működött, hogy a város híres volt járványairól. Az átlagéletkor 32 év volt.

Mintegy 300 mecset, iskolák és bazárok tucatjai kaptak itt helyet. Négy fontosabb helyszínt érdemes felkeresni:

- Ark: az egykori uralkodó rezindenciája, fallal körülvett városa. 1920-ban a szovjet hadsereg nagyrészt porig bombázta.

- Kalon minaret és környéke: az egyik legrégebbi és legszebb minaret Közép-Ázsiában. Körülötte több medressa is épült.

- Lyabi-Hauz: egy nagyobb medence körül épült bazárok és minaretek sokasága. A fürdőről lásd fent…

- Zsinagóga és zsidó temető: nem egyedülálló Közép-Ázsiában, mégis figyelemre méltó, hogy több ezer zsidó élt itt évszázadokon át békében az iszlámmal.

Samarkand

Az úton Bukharából a buszon magyar nyelvet tanítottam a körülöttem ülőknek. Mindenre kíváncsiak voltak. Furek a bizniszmen tudta, hogy az Ikarus busz nálunk készült. Roppant kíváncsi volt, mennyibe kerül nálunk egy. Vajon importálni akar? Sajnos nem tudtam pontos információval szolgálni az áráról. Lehet, hogy ennyin múlott egy megrendelés?

A város Timur Lenknek köszönhetően emelkedett magasra, amikor megtette fővárosának. Ő és leszármazottai rengeteget építettek. Utánuk volt időszak, amikor szinte teljesen elnéptelenedett.

Amit érdemes megnézni:

- Registan: három medressa együttese. Az elsőt Ulukbek építtette, a második ezzel szemben a Sher Dor (oroszlán) medressa. A harmadik a Tilla-Kari medressa.

- Bibi-Khanym mecset: Timur halála előtt nem sokkal fejezték be. Egykoron a legnagyobb mecset volt.

- Shah-i-Zinda: ide temették Qusam ibn-Abbast, Mohamed próféta unokatestvérét. Később Timur és Ulukbek ide temette családját, illetve akik közel álltak hozzájuk.

- Guri Amir mauzóleum: Timur, két fia és két unokája sírja. Timur eredetileg Shakhrisabzban építtetett magának sírt, de végül itt temették el.

- Afrosiab: ősi Samarkand területe. Itt van egy különlegesség, Ulukbek obszervatóriuma. Mára sajnos csak a szeksztáns maradt meg.

Shakhrisabz

Kisváros Samarkandtól délre. Nem is lenne érdekes, viszont itt született Timur Lenk. Ennek okán olyan épületeket emelt, melyek a kor ékkövei voltak.

- Ak-Saray palota, mely Timur nyári palotája volt. 24 évig épült, mára sajnos nagyon kevés maradt belőle, köszönhetően a gyakori földrengéseknek. Még a romok is lenyűgözőek méreteivel.

- Khazrati Imam: eredetileg ide akart temetkezni Timur. Jelenleg két fiának van itt a sírja.

Közlekedés Üzbegisztánban

- A légi teljesen rendben van, Taskentből napi rendszerességgel el lehet jutni az összes nagyvárosba. Egész olcsó, kényelmes.

- Taxi: mindenhol van, sőt, mindenki az. Ha nem intesz le egy autót, 1 percen belül akkor is megáll egy. Nem vészes az ára, de alkudni kötelező, mert először nevetségesen magas összeggel próbálkoznak (hol nem).

- Nexia: városok között közlekedik, akkor indul, ha megtelt. Azért Nexia a neve, mert az ország megvette a Daewoo Nexia liszenszét és ezen a néven gyártják. Tízből nyolc kocsi ilyen az újabbak közül.

- Marshrutka: minibusz. Adott útvonalon közlekedik, felszállás megállókban, leszállás bárhol. Olcsó.

- Busz: városban hanyagolandó, távolsági verzióban rendben van, csak kicsit lassú. Nekem a Bukhara-Samarkand közötti 260km-es távot röpke 4,5 óra alatt sikerült megtennem. Igaz nem unatkoztam, erről a körülöttem ülők gondoskodtak.

- Troli/villamos/metró: elhanyagolható, viszont nagyon olcsó (metró tantusz 20Ft).

Más

Az előttem erre utazóknak igaza volt, nagyon menő erre az aranyfog. 30 felett szerintem kötelező minimum a metszőfogakat abból megcsináltatni. Nem ritka a komplett aranyfogsor. Tiszta hiphop!

Menő: aranyfog, szotyi, szotyizás aranyfoggal.

Pénz: itt mindenki királynak érezheti magát, aki vonzódik a nagy mennyiségű készpénzhez. Az uzbég szum ugyanis nem túl erős pénz (1 USD=1330 S). Viszont a legnagyobb pénzük az 1000 S, ami ugye nincs 1 dollár. A repülőtéren váltottam 100 dollárt. Ez másfél cm magas pénzhalom volt az ezresből. Előttem egy olasz csoport beváltott 1500 eurót. Kicsit aggódtam, hogy nem elég nagy a széf, hogy nekem is maradjon. A buszon Szamarkand felé a jegy árát vászonszatyorba gyűjtötte a jegykezelő. Mire végigért a buszon, megtelt a szatyor!

Pontosság: nincs. Amikor el akartam jutni Bukharából Samarkandba, a buszpályaudvaron próbálkoztam. Itt állnak a távolsági Nexiák, buszok, stb… Rögtön lerohantak a Nexiákat megtöltők. Megkérdeztem mikor indul, azt mondta, most. Utána megállapodtunk az árban, bepakoltam a zsákomat, majd meglepődtem, mert a most nálam azt jelenti max 1-2 perc. Ezután a sofőr eltűnt. Kisvártatva a büfében láttam viszont, amint halál nyugodtan majszolt valamit és beszélgetett. Odamentem a buszhoz, ha már egyszer várni kell, legalább megtudom azzal mi a helyzet. Ezen a sofőr kicsit meglepődött, s már jött is, hogy mindjárt indulunk, csak várunk még egy utast. Ja, szóval mégsem most? Megköszöntem szépen és átpakoltam a buszba. A busz sem a pontosság mintaképe, viszont sokkal olcsóbb. Arra a kérdésre, hogy mikor indul, azt az egzakt választ kaptam, hogy fél 4-kor (öt perc múlva). Hurrá! S már indult is a busz negyed ötkor… Szerintem egy németnek ez maga lehet a purgatórium.