Az ember próbálkozik.
Például kínai vízumot kérelmezni. Ami nem is annyira egyszerű. Mióta Kína rájött, hogy náluk az összes ász az összes pakliból, ezt szemtelenül ki is használják. Na meg ott van még az a pár ezer éves hagyomány, hogy a kisebbel szívózni kell. Mindössze kíváncsiságból, hogy meddig is bírja. Az, hogy olimpiát rendeznek, arra ragadtatta őket, hogy nem engedik be az embereket az országba. Persze mondjuk én jóval az olimpia után szeretnék odaérni, de ez most, hogy még előtte vagyunk, pech a köbön. Kicsit idegesek, hogy ilyen sok ember készül hozzájuk.
Például előre meg kell venni az oda-vissza repjegyet, aztán rendelkezni kell szállással. No én beszereztem repjegyet. Már ez sem volt egyszerű, mivel pontosan ki kellett találnom, hogy mikor megyek oda. Ezt azzal a tudattal, hogy előtte még x országot nézek meg, nem egyszerű feladat. Mindegy, kitűztem egy napot, amikor elindulok Almatyból Pekingbe. A vízum ablaknál egy kislány ült, aki nem akarta megérteni, hogy honnan a fenéből is tudhatnám most, hogy októberben mikor és hol fogok megszállni, mivel csak 2 éjszakára foglaltam most.
A második próbálkozás után feladtam, idén nem megyek Kínába...
