Ebben a leírásban rengetegszer lesz olvasható a sziget szó. Nem véletlenül! Az ország kb. 7000 szigetből áll. Soknak a nevét csak az ott, vagy környékén élők tudják és használják.
A lényeg: Dóri ki tudott jönni az ünnepekre. Hong Kongban találkoztunk, utána irány a Fülöp-szigetek. Az első megálló Legaspi, ami a fősziget, Luzon egyik legdélebbi pontja. Ezen a vidéken két fő attrakció van. Az egyik a szinte tökéletes kúp formájú Mayon tűzhányó, a másik pedig Donsol. Egészen pontosan a Donsol előtti tengerszakasz. Ide járnak tömegével a cetcápák. Már ha épp nem máshol van dolguk… Két napot is rászántunk, de egy sem ért rá egy rövidke találkozóra.
Utána vissza Manilába busszal. A sofőr Diether Bohlen ügynök lehetett, mert végtelenítve ment a besztofmoderntóking. Amikor végre lemezt cserélt, Celine Dion jött soron. No comment… vagy inkább mégis: ¿¢ǻΨ۩♫♀♂₪√▲¿!
Eddigi utazásaim során mindössze egy kényelmes busszal találkoztam, a Kuala Lumpur-Szingapúr közötti éjszakai járattal, amin az ülések inkább karosszékek voltak, s azóta állítólag már fejtámlába épített lcd képernyők is vannak, mint a repülőkön.
Manilai éjszakázás után repülővel Cebu szigete következett, majd egy újabb kényelmetlen buszút, padlón ülve. (Ceburól érdemes még tudni, hogy itt halt meg Magellán. Természetesen az ő célja is a fűszer, meg az arany volt. A hajóflottájából mindössze egy tért haza.)
Másnap reggel egy rövid buszozás, majd egy kb. félórás hajóút után érkeztünk meg Apo szigetre. Amikor a hajóút előtt szóltak, hogy adjuk oda minden cuccunkat, elteszik a hajó belső tárolójába, azt gondoltam, milyen kedves, előzékeny emberek. Aztán hamarosan megjött a tényleges ok. Az erős hullámzás egy lélekvesztő hajócskával kombinálva azt eredményezi, hogy nem sok száraz felület marad az emberen. Persze meleg volt, szóval nem volt annyira kellemetlen. A sziget amolyan világ vége hely. Nem azért, mert kitűnő vendéglője van, hanem mert áram csak sötétedéstől kb. éjfélig van, ekkor működtetik a generátort, az édesvíz pedig hajón érkezik naponta. De pont ez a bája. Van egy kis falu meg néhány szép merülőhely. A többség búvárkodni érkezik ide. A karácsony itt ért minket a pálmafák alatt, majd vissza egy még kisebb hajóval, ahol még mentőmellényt is adtak. Nem véletlenül. Valószínűleg sok vendég pottyant korábban a tengerbe egy-egy komolyabb hullám után. Mi is kapaszkodtunk, ahogy csak tudtunk.
A legközelebbi nagyváros Dumaguete, a szépnevű Negros szigetén, egész pontosan Negros Orientalon. Mivel karácsonykor semmilyen hajó nem járt, az éjszakát itt töltöttük. Dumaguete eltérően a legtöbb zajos központtól egy kellemes kisváros, tengerparti sétánnyal, remek éttermekkel, éjszakai élettel, köszönhetően az egyetemnek is.
Másnap irány hajóval Tagbilaran, Bohol szigetén. A cél a kis Panglao sziget volt, ami remek búvárközpont. Előtte azonban megállapodtunk egy taxissal, hogy körbevisz a szigeten, megnézzük az érdekességeket. A két legérdekesebb látnivaló a Chocolate Hill nevű, bonbonra hasonlító dombvidék, valamint az öklömnyi tarsier, más néven fülöp-szigeteki koboldmaki. Egyike a legősibb emlősöknek, már 50 millió évvel ezelőtt is így néztek ki. Biztos akkor is mókásnak találták őket. Ki tudja, a teremtője mit gondolt/csinált épp.
Megérkezve a tengerpartra, szomorúan konstatáltuk, hogy nincs szállás. Minden betelt, vagy le volt foglalva. Nagy nehezen lett egy éjszakára szállás. Abban a reményben hajtottuk álomra fejünket, hogy valahogy majd csak lesz holnap. S lett is. Érdekes módon senki sem verte az ajtót másnap, hogy ez az ő szobája, azonnal kifelé. Az év hátralévő napjai búvárkodással, pihenéssel teltek. Végül is kemény négy hónap van mögöttünk…
A szilveszter és az újév már Manilában ért minket.
Apo sziget
