Azt mindenképp ki kell jelentenem, hogy utazni az egyik legjobb dolog a világon! Olyan nyugalmat ritkán érzek, mint odakint éreztem. Amikor megjöttem, persze az első néhány hét aklimatizálódással telt. Szép lassan megszoktam, hogy nem kell keresnem szállást, de azt is észre kellett vennem, hogy mennyire idegbajos Budapest. Tömegközlekedve, autózva, szép lassan, néha gyorsabban, megy fel bennem a pumpa. Legszívesebben hagynám az egészet a francba, felpakolnék és mennénk vissza, vagy tovább.
Lehet élni így,...
...meg így is. Te melyiket választanád?
Barátokkal találkozva az első kérdések egyike: Megérte?
A kérdés nem világítja meg a lényeget, de azt tudom mondani, életem egyik legfontosabb útja volt. Sajnálom, hogy nem indultam el korábban, de valószínűleg most volt itt az ideje. Amiben eléggé biztos vagyok, folytatása következik.
Tapasztalatok a felkészüléssel kapcsolatban:
1. Az útlevelem két oldal híján betelt. Legközelebb érdemes két útlevéllel elindulni, hogy ne kelljen időközben ilyesmivel foglalkozni. Ez amúgy több dolog miatt is praktikus.
2. A felszerelés közül, amivel indultam, a gyógyszerekre szinte egyáltalán nem volt szükség. Persze inkább legyen és ne legyen rájuk szükség, mint fordítva.
3. Én két hosszúszárú és egy rövidnadrágot pakoltam be. Két hosszú, vagy egy hosszú és egy rövid elég.
4. A válság kapcsán sokkal kevesebbet ért a pénzem, mint mikor indultam és terveztem. Ez persze nem kiszámítható, de legközelebb valószínűleg nem forintban tartom az előirányzott összeget.
Búcsúzóul egy összeállítás a fényképekből, amiket az út során készítettem:
