Hong Kong
Kalkuttában azon tanakodtam, mihez kezdek itt öt napig. Miután átnéztem az útikönyvet, már azon gondolkodtam, mit kell kihagynom a rengeteg látnivalóból. Próbáltam racionalizálni a napokat úgy terület, mint várható kiadás szerint. Ugyanis Hong Kong, bár ez többnyire ismert tény, nem olcsó hely. Azért lehet okosan is csinálni. Az útikönyv szerint napi 300 HKD-ból vegetálni lehet itt (tavalyi kiadású, plusz soha semmi nem annyi, amennyit írnak). Nekem valamivel többre jött ki, mégis megnéztem mindent, amit akartam, mégsem az utcán aludtam, s nem üres főtt rizsen éltem.
Története röviden: sokáig angol fennhatóságú terület volt. 1841-ben, az első ópiumháború után Kína átengedte Nagy Britanniának. 1898-ban Nagy Britannia bérbe vette 99 évre. Ez 1997-ben járt le. Nagy csinnadratta közepette engedték le az angol, s húzták fel a kínai zászlót. Az átadás után 50 évig még Különleges Gazdasági Övezet lesz. Kína az egy ország, két rendszer elvét vezette be.
Ahogy megérkeztem, első dolgom volt, hogy bevettem magam egy gyorsétterembe. Az elmúlt három hónapban túl sok egészséges ételt ettem, s a szervezetem már követelte a mérgeket.
A szállás Hong Kong szigeten, a központtól két metrómegállóra volt. Azt is írhatnám, hogy a központban, de itt minden a központban van. Másnap előbb egy tiszteletkört kellett futnom a Nikonnál, mert meg kellett tisztíttatnom a fényképezőgép CCD-jét. Sajnos az objektívek cserélgetése miatt gyakran kerül porszem a gépezetbe.
S már indultam is felfedező útra, irány a pénzügyi központ, a felhőkarcolók kis szigete. Az idő sajnos nem kedvezett, mármint a fényképezésnek, nagyon felhős volt az ég. Már érkezéskor ilyen volt, s az előrejelzés szerint még egy napig ilyen is lesz. Itt-ott azért már kikandikált a nap, úgyhogy reménykedtem. Két éve már jártam itt átutazóban, akkor csak egy napom volt.
Hong Kong szigeten a következő helyeket kerestem fel:
- A Foster+Partners által tervezett, a feng shui szerint is nagyon harmonikus HSBC központi épület. Sajnos a belső térről nem engedtek fotót készíteni, így meg kellett elégednem a neten lévő fényképekkel.
- Az I. M. Pei által tervezett, sokat szidott, a helyiek által nem nagyon kedvelt (ugyancsak a feng shuira hivatkozva), sokáig a legmagasabb hong kongi épület a Bank of China székháza. A 43. emeleten van egy ingyenes kilátó előtér. Szépen mosolyogtam a recepciósra, s megpróbáltam feljebb jutni, de minden érvem lepattant róla (építész vagyok, jelentkezem ide dolgozni, valaki esetleg kísérjen fel, stb.).
- A Paul Rudolph által tervezett Lippo Towers.
- A Cesar Pelli IFC épületegyüttese. A 88 (!) szintes, 415 m magas IFC 2 jelenleg a legmagasabb Hong Kongban, de már épül szemben, Kowloon szigetén az új ICC, ami 484 m magas lesz.
- Szent János székesegyház. Félelmetes, s egyben jelképes, ahogy a bankközpontok a templom fölé tornyosulnak. Azért a víz az úr!
- The Peak – a csúcs. Ez a sziget legmagasabb pontja, sikló visz fel pár perc alatt. Fent működik két kilátó terasz. Az egyik ingyenes, a másikért fizetni kell. Teljesen felesleges érte pénzt adni, szinte ugyanazt lehet látni mindkét helyről.
- Az új kiállító központ a tengerparton (épülőben)
- Kikötő az IFC mellett. Innen indulnak a kompok mindenfelé.
- Hong Kong Park. Egy kis zöld sziget a toronyházak dzsungelében.
- ésatöbbi, ésatöbbi…
Kowloon szigetén:
- Kulturális Központ a tengerparton. Gördeszka pályára emlékeztet.
- Űrmúzeum és színház. Itt lehet letölteni a kínai űrprogram titkos részleteit. Belépés csak kémeknek és független újságíróknak.
- Temple utcai éjszakai zsibvásár.
- Ugyanitt utcai éttermek sora.
Kínai mutánsok, de működnek!
Lantau szigetén:
- A Foster+Partners által tervezett Chek Lap Kok repülőtér. Ezt építették a régi Kai Tak reptér helyett. Ez Kowloon szigetén volt, egy lépésre a házaktól. Idegesítő látvány lehetett, ahogy landolnak néhány méterre a lakóházaktól.
- Tai O halászfalu.
- Ngong Ping kilátó.
- Az ide vezető drótkötélpálya.
- A 23 m (26.4 m, 34 m) magas ülő Buddha szobor.
A város egyébként élhető. Ez köszönhető többek között a tökéleteshez közelinek tűnő közlekedésnek. Ha az ember kis helyen kénytelen nagyon sok mindent elhelyezni, annak két következménye lesz:
A, totális káosz (lásd bárhol Indiában és környékén)
B, összetett, jó esetben átlátható rendszer, mely a benne élőkért van, s nem fordítva.
A metróval (MTR) kezdem, mint pozitív példával (innen csókoltatom a BKV-t). Tiszta! Öt plusz két vonala van. A plusz kettő közül egyik a nagyon gyors, kényelmes, s ehhez képest nem túl drága reptéri expressz, valamint van egy oldalszárny a Disneyland üdülőhöz. Az utcán mindenhol jól láthatóan vannak elhelyezve a jelek a lejáratokhoz. A megállókban az ABC betűivel, egyértelműen vannak jelezve, mely kijáratokon hova jutunk. A peront üvegfal határolja el a szerelvényektől, így esélytelen elézuhanni, órákra megbénítva a közlekedést.
Csodák csodája, a kocsik úgy állnak meg, hogy a peron üvegfalának ajtói és a kocsik ajtói egy helyen vannak, egyszerre nyílnak. A kocsiban minden ajtó felett látható a teljes metró rendszer sematikus ábrája, jelezve, épp hol vagyunk, merre megyünk, melyik oldali ajtó fog nyílni, hol és merre lehet átszállni. Minden út különböző árú, ha csak 1-2 megállót megyek, kevesebbet kell fizetnem, mintha a teljes vonalon. Bár Budapesten 10 év után is néha meg kell állnom gondolkodni, merre is induljak, itt az elmúlt napokban egyetlen egyszer sem vétettem el az irányt, elsőre mindent megtaláltam.
Van egy Octopus nevű kártya, pénzt feltöltve rá, egyszerűen használható az összes közlekedési eszközön, sőt egyes boltokban vásárolni is lehet vele!
A villamos nagyon olcsó. Emeletes, akárcsak a buszok többsége, igazodva a helyhiányhoz.
A hajók kényelmesek, a komp például Macaura gyors katamarán, ami mindössze egy óra alatt ér át.
Szóval le a kalappal a közlekedés mérnökök előtt! Ja és írtam már, hogy TISZTA? Ha nem, leírom még egyszer: TISZTA!
A város tele van élettel, egész nap lüktet. Most ahogy írom, a fejem is, mert hajnal óta fúrnak a szomszédban. Zsúfolt, de élhető. Azt hiszem, tudnék itt élni egy darabig.
Macau
Már régóta szerettem volna eljutni a szomszédos Macaura. Története nagyon röviden: 1557 óta portugál gyarmat. 1974-től portugál irányítású terület, majd két és fél évvel Hong Kong után visszakerült Kínához. Ez is Különleges Gazdasági Övezet.
Hong Kongból az út egy óra. Ugyan ez is Kína, de elvileg külön státuszú terület, a kompút előtt és után útlevélvizsgálat, stb… Mikor kiértem a kikötőbe, az első hajóra vettem jegyet, ami indul. Egyébként félóránként jár, úgyhogy teljesen mindegy mikor ér ki az ember. Nem vettem észre, hogy ez a járat a macaui reptérre megy. Ez azt jelentette, hogy nem Macau központba, hanem a szomszédos Taipa sziget legtávolabbi csücskébe vitt. A termináltól egy perc a reptér gyalog, így semmilyen tömegközlekedés nincs (na jó, jár busz, reggel kettő, meg este kettő). Viszont ott állt egy busz, ami az egyik kaszinóhoz visz ingyen. Felszálltam rá. Az körbevitt a szigeten, megnéztem az épülő, vagy már elkészült luxuskaszinókat, aztán dobbantottam. Nem volt messze gyalog sem a régi központ. Hangulatos tóparti villák, templomok a portugál időből. Rövid séta után kerestem egy buszt Macau központba, s mentem szállást keresni. Épp időben értem oda a vendégházba, amit kinéztem. Az utolsó előtti hálótermi ágyat kaptam. Ami ráadás, nagyon kedves tulajdonosok, a központban van és ingyen van a net. Lepakolás után irány a város. Az óvárosban a fő turista attrakció a Szent Pál templom, melynek már csak a főhomlokzata áll, illetve a Largo Senado, ami a főtér. Persze rengeteg más látnivaló is van. Órákat lehet bóklászni a sikátorokban. Fel lehet gyalogolni a régi várba, ami nincs messze a Szent Pál templomtól. A városnak az elmúlt évek kaszinófejlesztéseitől eltekintve még mindig megvan a latin bája. Lassabb, kényelmesebb, élhetőbb mint Hong Kong, mégsem lomha.
Amit viszont nem tudok szó nélkül hagyni, azok a kaszinók. Most nem arra gondolok, hogy a kártya az ördög bibliája, meg hogy a szerencsejáték ölbutítésnyomorbadönt. Egyszerűen az épületek. Nem voltam még Vegasban, és nem is valószínű, hogy megyek (hacsak nem végigjárni a Félelem és reszketés… helyszíneit). Ahogy a reptérről ment a busz befelé, elhaladt az épülőfélben lévő, vagy már működő kaszinók egy része mellett. A szín és forma kavalkád szörnyű. A Venetian, mint Vegasban, felépített egy kis Velencét. Dózse palotával, gondolákkal, csatornákkal. Jó lenne kihúzni a dugót a medencében és az egészet leengedni a csatornán. Aztán beérve a központba, egy akkora tarkóütést kaptam, hogy nem bírtam ki nevetés nélkül. A kikötő bejáratánál épül, vagy már el is készült a Grand Casino nevű, hivatalosan lótusz formájú, arany színű hiper-szuper komposzt alapanyag. És nem kérek elnézést! Sem azért, mert ÉSsel kezdtem mondatot, sem azért, mert így neveztem! Tanakodtam, mire emlékeztet, aztán rájöttem: hagyma. Ahogy szépen bontja szét az ember, úgy jönnek elő az egyes héjak. S mivel az épület mindig szimbolizálja a tulajdonos, s jó esetben az építész lelki világát is, látszik, mire megy ki itt a játék. Egyenként lehúzni a játékosokról az utolsó bőrt is, ahogy a hagymát bontjuk szét. S most lehet mindenfélét kommentelni, de az vesse rám az első követ, aki fejből megmondja, mennyi köbgyök +3614414000!
Ide legszívesebben belinkeltem volna a Tudósok nótáját, az ’Apa kocsit hajt’ címűt az egyik sor miatt:
- Apa, hogy hajtod a kocsit?! EZ BORZASZTÓ!
De ezt már elkövettem korábban, igyekszem nem ismételni önmagam…
Tűz!
Másnap csak déltájban mentem vissza Hong Kongba, úgyhogy kicsit még sétálgattam a városban, hogy kiszellőztessem a fejem a kaszinók látványa után.
