Irán - Teherán
Mivel itt csak 3 napot töltök, nem írok összefoglalót az országról, csupán pillanatnyi benyomásokat.
Az út Jerevántól Teheránig 24 óra busszal. Örményország után nagy ugrás Irán. Ez már kelet, még ha közel is. Még Örményországban volt egy kisebb incidens, az egyik határ menti kisvárosban gyerekek bedobták a busz egyik ablakát, konkrétan a mellettem lévőt. Csak a külső réteg tört ki, de az szilánkokra esett szét. Egy óra plusz, míg a rendőr megérkezett. Az iráni határ miatt kicsit aggódtam, a sok cucc, meg a pálinka miatt, ami nálam van. Végülis az örmény rosszabb volt, kivettek a sorból útlevél vizsgálatkor, s mivel a határőr legfeljebb oroszul beszélt, az örményen kívül, nem sokra ment a kérdéseivel, mert az én orosztudásom már eléggé megkopott.
Teheránban a buszpályaudvar a város szélén van, ezért befelé jövet volt időm megfigyelni a közlekedést. Az útikönyvek nem tévednek, elsőre sokkoló. A dugó olyan, mint reggel fél 8 körül az Osztyapenkónál, csak 10-zel szorozva. 3 sávban 5 autó szlalomozik. A gyalogosoknak nincs elsőbbsége sehol. A lámpák közül a zöldet csak este használják, nappal csak megzavarná az autósokat. Van villogó sárga és villogó piros. Előbbi kb azt jelenti, itt történik valami, utóbbi, hogy most tuti jönnek keresztben, de azért mehetsz. Az egyirányú úton lehet szemből közlekedni, csak elég bátornak és ügyesnek kell lenni. Motorral a járdán is közlekednek, úgyhogy itt is kell figyelni. Néhol azért rendesek és figyelnek a gyalogosokra és a járdán keresztben kb 20 cm-enként vastag vasoszlopok állnak ki a földből, hogy a motorosok ne férjenek el közöttük. Bár gyanítom, ezt inkább az árujukat féltő, járdára is kipakoló kereskedők ásták le. Gyalogosan közlekedni közel életveszély. Ez dél-kelet Ázsiában sem egyszerű, de ott lassabban vezetnek és kikerülnek, ha egyenletes tempóban, nem túl gyorsan, szemkontaktust tartva kelsz át az úton. ITT NEM!
Éppen most van a Ramadán, ami azt is jelenti, hogy az éttermek majd mindegyike zárva van. Hazafelé jövet próbáltam egy-két dolgot venni ebédre és vacsorára. Gyümölcsöt találtam. Viszont sikerült ebédelnem egy szendvicsesnél. Konkrétan berántottak a helyre, mert a roló le volt húzva, s egy vendégfogó srác szólt, hogy itt tudok enni. Bemáztam a roló alatt, s lám, rengeteg (Ramadánt nem tartó) helyi zsúfolódott össze a kis helyen. Aki már péntek délután rosszul érzi magát a Blahán a tömegtől, annak nem ajánlott a város. A zaj, az emberáradat, de legfőképp az iszonyatos forgalom szinte elviselhetetlen.
Újabb taxis kaland: sofőrrel megállapodtam a viteldíjban, mindketten rábólintottunk, majd mikor az első lámpához értünk, kezdi elővenni a papírpénzeket és egy nagyobb összeget mutat, hogy akkor ennyi lesz. Nem ennyiben maradtunk, mondom, de ő erősködik. Megköszöntem szépen és kiszálltam. Mindig bepróbálkoznak.
Bank: utolsó nap még egy kis pénzre lett volna szükségem, mivel csak helyit fogadnak el, váltanom kellett. Bankba be, köszönök, stb., mondom 20€-t szeretnék beváltani. Az öreg erre szép lassan azt meri mondani, hogy minimum 1000€-t váltanak. Nagyon vissza kellett magam fogni, hogy ki ne nevessem. Egyrészt ekkora összeget a sah óta nem váltott itt senki, bár akkor még euro sem volt, másrészt az a mostani árfolyamon számítva és a használatos bankókra gondolva, ez kb. egy táska pénz.
Rövid ittlétem alatt inkább csak sétálgattam a városban. Az egyetlen épület, amit megnéztem:
Golestan Palota
Teherán szívében álló épületkomplexum, mely egykor palotaként funkcionált, ma múzeum. Az egyes épületek egy park körül helyezkednek el. Egykor jóval nagyobb volt, körülötte hivatali és lakóépületekkel és minisztériumokkal. Ezeket időközben lebontották. Most etnológiai kiállítás, múlt századi művészeti gyűjtemény, az egykori európai uralkodóházak ajándékainak gyűjteménye, korabeli fotókiállítás.
Fel akartam menni a Tochan hegy tetejére, mely Teherán mellett van, de a felvonó nem járt. Sebaj, legalább taxival megnéztem a város nagy részét, mivel elég messze van a szállásomtól.
S most egy személyes kérdés Szabolcs barátomhoz:
- Kedves Szabolcs! Mi az, 50 km-re van?
- Teherán!
- Ugye, csak találgat? A helyes megoldás: Karaj!
Végül néhány hasznos mondat, amit Iránban használhatunk:
Köszönéskor egy szimpatikus embernek – Shalom
Ha nagyobb tömeget látsz mecsetek közelében – Mazeltov
BOLDOGOK A SAJTKÉSZÍTŐK!
