HTML

Útilapu egy évre

Naptár

június 2017
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30

Linkblog

Tadzsikisztán

2008.10.06. 09:46 :: Szeki_

Az utóbbi időkig a legfontosabb útvonala volt az Afganisztánból érkező heroinnak. Itt haladt keresztül az Európába tartó drog 90%-a. Bár állítólag ma már Pakisztán felé viszik, mert arra optimálisabb a helyzet. Szerintem ezt csak a helyi maffia terjeszti.

 

Az ország több mint fele 3000m-nél magasabban fekszik és itt van Közép-Ázsia néhány 7000m-nél is magasabb hegycsúcsa. A 90-es évekbeli polgárháborút nagyon lassan heverte ki az ország. A külföldön, főleg Oroszországban dolgozó több milliónyi ember hazaküldött pénzéből indult meg lassan a fejlődés.
 
Szamarkandból indultam, ahonnan mindössze 60 km a tadzsik határ. A határváros Penjikent. Innen északnak fordultam, megfogadva az útikönyv tanácsát és nem Dushanbéban regisztráltattam magam, ami több nap is lehet, hanem Khojandban. A regisztráció kötelező, ha 3 napnál tovább maradok az országban. Útközben ízelítőt kaptam a hegyekből és hágókból. Khojandban másnap elintéztem a regisztrációt, majd Dushanbéba repültem. Innen indultam a Pamírba.
Még Dushanbéban nem sokkal az indulás után kifordult a bokám, úgyhogy az út rémálom volt. Próbáltam a legkényelmesebb pózt felvenni, de az út nem túl jó minőségű. Éppen hogy kiépített, építés alatt lévő szakaszok, földutak és aszfaltutak váltották egymást. Délelőtt 10-kor indultunk Dushanbéból és másnap reggel 7 körül értünk Khorogba, mely a pamíri régió, Gorno-Badakhshan központja. Égbe nyúló hegyek között vezetett az út, a Pyanj folyó völgyében, bár ez még nem is az igazán magas rész. A folyó túlpartja már Afganisztán, mely néhol mindössze 50-100 m-re van. Khorogban besántikáltam a szállásra és pár napig pihentettem a lábam. 
 
 
Khorogtól Oshig tart a Pamíron átvezető, 728 km hosszú, Pamir Highwaynek nevezett út. Szovjet hadimérnökök építették a 30-as években. Ez egy többnyire aszfaltozott és kétsávos út. Ezen indultam el három nappal később, mikor reggel úgy tűnt, tudok járni. A piac mellől mennek a kisbuszok és dzsipek Murgabba, mely a keleti régió központja. A maga 6500 lakosával nagynak számít erre. Sajnos a lábam miatt az igazán érdekes kitérőket, a túrázást kihagytam. A hegyek között türkizkék tavak vannak, több helyen melegvízű forrás tör fel. A hágók a hegyek között 4000 m felett vezetnek át. Itt már érezni lehet az oxigén hiányát. Murgab felé menet ránk esteledett. 4000 m környékén jártunk, sehol egy felhő, vagy másik autó zavaró fényforrása. Bár nagyon hideg volt, megkértem a sofőrt, kicsit álljunk meg. Ennyi és ilyen fényesen világító csillagot még életemben nem láttam.
Egy napot töltöttem Murgabban, mivel itt semmi látnivaló nincs, majd továbbmentem Kirgizisztán felé. Innen a határ 250 km, de az első nagyobb kirgiz város, Osh elérhető egy nap alatt (gondoltam én).
Ilyentájt, októberben már vége a turista szezonnak (én voltam az egyetlen), ami azt jelenti, hogy Murgabban nagyon nehezen találtam autót, ami elvisz Oshba. Kb két-háromnaponta összegyűlik annyi helyi, hogy megtölt egy kisbuszt. Szóval egy újabb eseménydús út elé néztem. Korán reggel indultunk, egy UAZ típusú kb 30 éves orosz kisbusszal, 15 utas plusz a sofőr! Kissé meglepődtem, mikor a sofőr iszonyatos tempót kezdett diktálni, mehettünk vagy 80-nal, ez ugyanis nem dívik errefelé. A megszokott tempó az ’ej, ráérünk arra még’. Kb egy óra múlva durrdefekt. A kerékcserét egész gyorsan lezavarták, egy órával később már száguldottunk is tovább. Aztán felforrt a hűtővíz. Aztán elszakadt az ékszíj. Aztán leeresztett egy másik gumi. S itt kezdődött a kálváriánk. Mivel nem volt több pótkerék, kb félóránként megálltunk pumpálni a kereket. Átértünk Kirgizisztánba és a kerék teljesen megadta magát. Belsőt (!) kivették, megragasztották, felpumpálták és ki is bírta a következő kisvárosig, a 3 km-re lévő Sary Tashig. Elmentek a gumishoz, de nem tudta megjavítani, mert nem volt áram az egész településen. Azt mondták csak este lesz. OK, akkor pihi. A sofőr meg elment teázni. Elő is került kb 9-kor (7-kor már volt áram). Mire visszaért, a gumis már nem dolgozott. Most mi lesz? Mindenki értetlenül nézett. Kezdett nagyon hideg lenni. Végül nem tudom honnan, de a sofőr szerzett egy belsőt. Ezt mondjuk megtehette volna négy órával korábban is. Sebaj, már robogtunk is tovább… kb 1 km-t, aholis megálltunk vacsorázni. Egyébként ez az a hely volt, ahol a sofőr órákat töltött korábban teázással. Úgy hajnali három lehetett, amikor Osh közelébe értünk. A város előtt 20 km-rel megálltunk. A sofőr igen fáradt lehetett már, úgy parkolt le, hogy megállt az út szélén, gyújtást levette, lámpát lekapcsolta és ráborult a kormányra. A kocsi pedig szépen elkezdett gurulni keresztbe az úton. Rászóltam, mielőtt legurul az árokba. S mi volt a reakciója erre? Behúzta a kéziféket, s állt a kocsi az út közepén keresztben, lámpa nélkül, s benne 16 ember! S mi van, ha jön egy másik ugyanilyen álmos sofőr és egyszerűen belénk hajt? Aztán pár perc múlva talán ő is úgy gondolhatta, hogy valami nem stimmel, mert lehajtott a padkára, s ott folytatta a pihenést. A pihenéssel semmi gond, inkább pihenjen, minthogy elaludjon vezetés közben, csak ezek a mellékzöngék…
A 420 km-es út alatt volt három kerékcserénk, három ékszíj cserénk, számtalanszor felforrt a hűtővíz, s jó párszor meg kellett állni pumpálni a kereket. Persze számoltam azzal, hogy néhol nehézkes lesz a közlekedés, ez mégsem Japán. Az egésznek végül kellemetlen lezárása lett. Valahol Osh előtt, egy faluban megállt, leparkolt és elkezdtek kiszállingózni az emberek a kocsiból. Kérdezem, most mi a helyzet. Azt mondta lazán, hogy megérkeztünk, ez Osh. Hajnali négykor, húsz óra szívás után ezt nem találtam annyira viccesnek. Nagy kegyesen bevitt Oshba, s csak az egyik utasnak köszönhetem, hogy tudtam aludni aznap, mert eléjött a családja, s ő felajánlotta, hogy elvisznek a hotelig.
 
 
S hogy ne csak a levegőbe beszéljek, íme a szakaszok és a megtételükhöz szükséges idő:
Dushanbe – Khorog:      556 km / 21 óra = 26,5 km/h
Khorog – Murgab: 300 km / 9 óra = 33,3 km/h
Murgab – Osh:     420 km / 20 óra = 21 km/h
Természetesen a turista szezonban nincs ilyen kálvária, mert 3-4 ember összeáll, s tudnak bérelni egy új dzsipet sofőröstől, ami nem sokkal drágább, mint a marshrutka, viszont nem robban le, s ami a kisbusszal 20 óra, az a dzsippel 6-8!
 
S ha már a közlekedésnél tartunk, nagyon érdekes számokat láttam kiírva a benzinkutaknál. A következő fajtájú benzineket lehet kapni: 76-os(!), 80-as, 92-es, 93-as, 95-ös, 96-os, 98-as. Ahol nincs benzinkút, a városokon kívül, ott tankoláskor a sofőr szaglással állapította meg, hogy jó minőségű-e a benzin.
 
Amit nagyon nehezen (vagy inkább sehogy sem) tudtam megszokni, az az állandó köpködés. Amikor bagóval keverik még rosszabb. A buszban Dushanbétól Khorogig a mellettem utazó férfi eleinte egy üvegben gyűjtötte, mivel az ablakot nem lehetett kinyitni, aztán az út vége felé simán a padlóra köpött…
 
Ami miatt mégis megéri eljönni ide, azok az égbe nyúló csúcsok, a völgyekben megbújó kristálytiszta tavak. Tényleg lenyűgöző, de júliusban még sokkal szebb lehet, amikor virágoznak a rétek, s zöld minden (már ahol megél a növényzet). S amiért még mindig nem a prospektusok címlapján szereplő helyről van szó, az az infrastruktúra teljes hiánya. A közlekedésről már írtam. Áram nincs mindig. Víz, főleg melegvíz akkor van, ha van áram (vagy akkor sem). Ide szinte kizárólag hátizsákosok jönnek, s a túrázni vágyóknak olyan, mint Mekka.
Ezen a ponton szeretnék megemlékezni az utazók egy fajtájáról, nevezetesen a kerékpárosról. 4000 m feletti hágón is találkoztam vele. Egyedül tekert, iszonyatosan meg volt pakolva a bringa, s csak nézett maga elé. Egyszer majd megfejtem…
 
S amit még érdemes lett volna kipróbálni, az a Dushanbe-Khorog repülőjárat. Mini géppel csinálják, nagyon nehéz rá jegyet kapni, s a hegycsúcsok magasságában, azok között lavírozva megy. Egyébként a szovjet időkben a Dushanbe -Khorog járat volt az egyetlen ahol a pilóták veszélyességi pótlékot kaptak!
 
 

2 komment

Címkék: tadzsikisztán

A bejegyzés trackback címe:

http://utilapu365.blog.hu/api/trackback/id/tr90698427

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Várkonyi Lívia 2008.10.07. 15:07:02

Szia Fuki!
Nagyon jók az írásaid, ha hazajössz egy könyvet is írhatnál, vagy kiadhatnád az írásaidat. Örülök, hogy ilyen szép helyeken jársz. Vigyázz magadra! A lábad mielőbb gyógyuljon meg. Továbbra is olvasgatom majd az uti leírásaidat.

Puszi
Lia

Mágnes 2008.10.12. 10:21:36

Szia Szeki!

Mi is olvassuk a blogodat, nekünk is nagyon tetszik. Csak így tovább!
Vigyázz magadra!
Puszi
Mágnes